Publikációs stílusok a pedagógia területén

A publikációs stílus a szakirodalmi publikációk, tudományos közlemények írására és szerkesztésére vonatkozó szabályok összessége. Célja, hogy a szövegek könnyebben átláthatóak, értelmezhetőek legyenek az olvasók számára. Emellett elősegíti az igényes, következetes munkát és saját arculatot ad egyes kiadóknak, szakmai sajtóorgánumoknak.

Bár célja az egységesítés ennek némiképpen ellentmond, hogy a publikációs stílusok intézményenként, kiadónként, folyóiratonként eltérőek még egyes tudományokon és nyelvterületen belül is. Az ezres nagyságrendű publikációs stílusok között vannak nemzetközileg elterjedtek. A legtöbb saját stílus ezek valamely változata. A legmeghatározóbb publikációs stílusoknak kiterjedt kézikönyvük is van, melyek tartalmazzák a részletekbe menő szabályokat és azok alkalmazásának leírását. A publikációs stílus a hivatkozási stílus mellett többek között magában foglalja a szöveg felépítésének, tördelésének, szerkesztésének, terjedelmének szabályait, mint például a fejezetszámozás, az ábrák elhelyezésének módját, feliratozását és az alapvető formázási szabályokat is.

A publikációs stílus alkalmazását a legtöbb kiadó, szerkesztőség a kézirat befogadásának minimális feltételül szabja, vagyis ezeket a szerzőknek maguknak kell elvégezniük. Ennek megfelelően, ha a munka megkezdésekor tudjuk, melyik intézményhez, szerkesztőséghez nyújtjuk be munkánkat, akkor már a munka megkezdése előtt meg kell ismernünk ezeket a főleg formai, de részben a tartalmat befolyásoló elvárásokat, hogy az adatokat, információkat aszerint gyűjtsük és munkánk felépítését aszerint alakítsuk.

A társadalomtudományok terén nemzetközi szinten két stílus terjedt el az 1980-as évek óta, az APA (American Psychological Association) és az MLA (Modern Language Association) stílusa. Az empirikus társadalomtudományok többségének folyóiratai, így a pszichológiai és a pedagógiai folyóiratok is az APA-stílust használják. Ez terjed Magyarországon is.

A publikációs stílus megadásának három módja van:

A magyar pedagógia területén ez utóbbi vegyes eljárás jellemző, melyek segítik, figyelembe veszik a nemzeti hagyományokat és nyelvi sajátosságokat.