Levéltárak
A levéltárakban pedagógiai vonatkozásban elsősorban a neveléstörténeti kutatásokat szolgáló forrásokat találhatunk. Emellett viszont jogi ügyek tisztázásához is kereshetünk és találhatunk forrásokat, bizonyítékokat. Ilyen esetek lehetnek nevelési-oktatási intézmények jogfolytonosságának, tulajdonlásának kérdései, de akár tanulók tanulmányi éveinek, eredményeinek igazolására is szükség lehet.
A levéltári rendszer jelenleg közlevéltárakra és nyilvános magánlevéltárakra tagolódik. A közlevéltárak közé az általános levéltárak, az állami szaklevéltárak, a települési önkormányzatok és a közfeladatot ellátó szervek levéltárai tartoznak. Az általános levéltárak közé a Magyar Nemzeti Levéltár és a megyei, fővárosi levéltárak tartoznak. Az állami szaklevéltárak közé tartozók közül a pedagógia és oktatásügy szempontjából a felsőoktatási, tudományos, kulturális szolgáltatást végző intézmények levéltárai emelendők ki. A települési levéltárak szakterületünk szempontjában elsősorban helytörténeti, iskolatörténeti vonatkozásban jelentősek. A legtöbb település viszont nem rendelkezik saját levéltárral, így azok iratait a megyei levéltárak őrzik.
Az irattár valamely intézmény vagy hivatal (esetleg személy) működése során keletkezett, beérkezett iratokat, elintézett ügyiratokat őrző hivatali részleg. Az irattár azokat az „élő” iratokat tartalmazza, amiket az intézmény meg szeretne őrizni, vagy valamilyen külső vagy belső szabályozás miatt meg kell őriznie. Élő iratanyagnak azokat az iratokat nevezzük, amelyekre a hivatalnak, intézménynek működése során még szüksége van. Így az irattár nem nyilvános közgyűjtemény, csak különleges engedéllyel látogatható, kutatható. Az irattárban való tájékozódást a belső ügyviteli szabályok, iktatókönyvek, ügyviteli, irattári segédkönyvek segítik. Az irattárból akkor kerülnek az iratok a levéltárba, ha azokra a hivatalnak, intézménynek működése során nincsen már szüksége, és a tudomány számára érdekes, érdemes lehet.