Neveléstörténészek
A neveléstörténészek a kutatók egy speciális alcsoportját jelentik, akik számára elsősorban a történeti jellegű információk fontosak, retrospektív tájékoztatást igényelnek. Segítségükre leginkább olyan könyvtárosok lehetnek, akik maguk is jártasak a történelemben és a neveléstörténetben.
A neveléstörténeti kutatómunka forrásközpontú, tehát legfontosabbak az eredeti primer források (pl. iskolai értesítők, régebbi monográfiák stb.)
A neveléstörténeti források zömében könyvek, esetleg régebbi folyóiratok. Ennél a használói körnél gyakran jönnek szóba a levéltári források és a múzeumi információk is. Az információkereséshez jól használható a PAD adatbázis, illetve az OPKM cédula- és kötetkatalógusai.
A kutatáshoz és annak támogatásához szükséges a korszak történetével és neveléstörténetével kapcsolatos előzetes ismeret vagy előzetes tájékozódás, hiszen a források ennek mentén találhatók meg.
A neveléstörténeti kutatások egy sajátos típusa az iskolatörténet, mely egy-egy konkrét intézmény történetét tárja fel nagy mélységben. Az iskolák történetírói általában erős személyes kötődéssel, magas szintű helyismerettel rendelkeznek. Sokan gyakorló pedagógusok, nyugdíjas pedagógusok kevés neveléstörténeti tapasztalattal, így a kutatás ezen szempontjaiban igényelnek nagyobbfokú támogatást.
A pedagóguséletút kutatása a neveléstörténetnek egy másik sajátos ága. A kutatások és kutatóik két nagyobb csoportra oszthatók:
- neves pedagógusok életútját kutatók, akik általában neveléstörténészek,
- egyes, elsősorban helyben ismert pedagógusok életútját kutatók, akik általában családkutatók, akik az adott személy rokonai, leszármazottai és kevesebb neveléstörténeti tapasztalattal rendelkeznek.