Neveléstörténészek

A neveléstörténészek a kutatók egy speciális alcsoportját jelentik, akik számára elsősorban a történeti jellegű információk fontosak, retrospektív tájékoztatást igényelnek. Segítségükre leginkább olyan könyvtárosok lehetnek, akik maguk is jártasak a történelemben és a neveléstörténetben.

A neveléstörténeti kutatómunka forrásközpontú, tehát legfontosabbak az eredeti primer források (pl. iskolai értesítők, régebbi monográfiák stb.)

A neveléstörténeti források zömében könyvek, esetleg régebbi folyóiratok. Ennél a használói körnél gyakran jönnek szóba a levéltári források és a múzeumi információk is. Az információkereséshez jól használható a PAD adatbázis, illetve az OPKM cédula- és kötetkatalógusai.

A kutatáshoz és annak támogatásához szükséges a korszak történetével és neveléstörténetével kapcsolatos előzetes ismeret vagy előzetes tájékozódás, hiszen a források ennek mentén találhatók meg.

A neveléstörténeti kutatások egy sajátos típusa az iskolatörténet, mely egy-egy konkrét intézmény történetét tárja fel nagy mélységben. Az iskolák történetírói általában erős személyes kötődéssel, magas szintű helyismerettel rendelkeznek. Sokan gyakorló pedagógusok, nyugdíjas pedagógusok kevés neveléstörténeti tapasztalattal, így a kutatás ezen szempontjaiban igényelnek nagyobbfokú támogatást.

A pedagóguséletút kutatása a neveléstörténetnek egy másik sajátos ága. A kutatások és kutatóik két nagyobb csoportra oszthatók:

    • neves pedagógusok életútját kutatók, akik általában neveléstörténészek,
    • egyes, elsősorban helyben ismert pedagógusok életútját kutatók, akik általában családkutatók, akik az adott személy rokonai, leszármazottai és kevesebb neveléstörténeti tapasztalattal rendelkeznek.