Teljesség és pontosság
Az egyik legnagyobb kihívás az információkeresésben az eredmények értékelése. Ennek alapján tudjuk stratégiánkat és taktikánkat módosítani, újraformálni, csak ennek segítségével lehet a tökéletességhez közelíteni. A keresés eredményességét a teljesség és a pontosság mutatóival ítélhetjük meg. E két mutató legfőbb sajátossága, hogy nem tudunk hozzájuk soha abszolút eredményt társítani. Mivel a teljesség (ami megmutatja, hogy a lehetséges releváns találatok mekkora hányadát találtuk meg) és a pontosság (amely azt mutatja meg, hogy a találati halmazunk milyen arányban tartalmaz releváns és nem releváns találatokat) egymással fordított arányosságban álló két tényező, a keresés eredményességét a két mutató egyidejű változtatásával befolyásolhatjuk. Ez a nagyon sok egzakt tudást igénylő játék az igazi művészi része az információkeresésnek. Mindenekelőtt a keresőnek tisztában kell lennie azzal, mi a releváns találat a kérdésnek megfelelően, sőt messzebbre gondolva: mi a releváns a valóságos igényhez viszonyítva.
Érdemes mindig szem előtt tartani, hogy az egyes felhasználói kérdéstípusokhoz más-más teljességi illetve pontossági elvárások társulnak. A kutatók általában teljességre vágynak, azaz sok találatra, akkor is, ha ezek között sok irreleváns is van. Az oktatáspolitikusok és a tanulmányaikat végzők inkább a pontosságot fogják előtérbe helyezni, vagyis megelégszenek kevesebb találattal, ha azok relevánsak. Könnyű belátni, hogy a két irány más és más keresési stratégiákat fog igényelni.
A teljesség és relevancia problematikájának, a keresőkérdés megfogalmazásának, a találatok értelmezésének fontos része, hogy értsük a tartalmi feltárás logikáját is. Az adott dokumentumot annak részletességi szintjén tárják fel. Ez azt jelenti, hogy például egy általános tantárgypedagógiai kézikönyvre nem kerül fel tárgyszóként az összes olvasástanítási módszer, pedig feltehetően a legtöbbről ír részletesebben is akár. Sőt, ha a tantárgyat átfogóbban közelíti, akkor még lehet, hogy az olvasástanítás sem. Ha viszont egy szaklapban megjelenik egy módszertani leírás vagy kritika a heurisztikus módszerről, akkor arra rákerül a módszer neve is, és természetesen az olvasástanítás is. Ha pedig egy kutatásban több mint két olvasástanítási módszert hasonlítanak össze, akkor nem kerül felsorolásra a tárgyszavak között az összes.